Hasonlóan vallásához és közösségéhez, amelyet mindenki másnál szebben, következetesebben és szerethetõbb módon képviselt a tágabb közvélemény elõtt. Két diktatúrát élt meg, de sosem hagyta cserben vallását és hazáját.

Tudta és érezte, hogy feladata van a világban, ezen a földön-mint vallásos zsidónak és népe miatt aggódó embernek egyaránt. Évtizedek elhallgatása, nyers vagy burkolt vallástalansága, zsidóellenessége után óriási feladatra vállalkozott: hidat épített a jelöletlen temetõk fölött.

Fõrabbiként lelki vezetõje volt közösségének, íróként és könyvkiadóként pedig nagykövete. Számos könyvet, tanulmányt publikált a zsidóság hagyományairól és a magyar zsidóság nagyjairól. Egész életét kifejezte egyik legismertebb mûvének címe: "Nem idegen közöttünk. Zsidóságról nem zsidóknak."

Raj Tamás követve nagy elõdei, hazánk legendás rabbijainak útját a rabbi diploma mellé bölcsészvégzettséget is szerzett. 1968-ban a Szegedi József Attila Tudományegyetemen kapta meg történész diplomáját. Nem hitt a bezárkózó zsidóságban. Közös múltunkból és hagyományainkból a szépre emlékezett, a szomorút pedig néma szemtanúként, túlélõként magával és magában hordozta. A zsidóság története és hagyományai mellett elkötelezett híve volt hazája, Magyarország krónikájának és történelmének is.

Az Ókortudományi Társaság és a Kõrösi Csoma Társaság tagja, a Keresztény-Zsidó Társaság egyik vezetõje. Rabbiként dolgozott Szegeden és a fõvárosban egyaránt, emellett tanított, a rendszerváltás parlamentjének képviselõje és írt, írt, oldalak százait megtöltve a benne lévõ kiapadhatatlan tudással és hagyományhûséggel.

Sokat és szépen írt, lebontotta a tudatlanság és elzárkózás miatt a zsidóság köré fonódott falakat. Nagy munkabírású és elképesztõ szervezõtehetséggel megáldott tanító volt. Karizmája és tehetsége, lelki ereje és bátorsága miatt két rendszer, gyilkos diktatúra is üldözte. Elhallgattatni azonban sosem tudták. A nácik és nyilasok után a kommunisták is üldözni kezdték, hosszas zaklatás után felfüggesztették szegedi rabbi hivatalából.

Raj Tamás azonban konokul és kitartóan folytatta munkáját-meleg és sokatmondó mosolyával, szépen csengõ, és ha kell, feddõ és aggódó szavaival. Nem volt benne harag, keserûség, harcolt az általánosítás ellen és õ sem bélyegezett meg senkit. Itthon volt. Sokat bántották, de üldözõiben mindig a megtévedt, megtévesztett embert látta.

Jó tollú és óriási empátiával megáldott pedagógus volt, aki egyaránt tanított az Országos Rabbiképzõ-Zsidó Egyetem vallásfilozófia szakán, a Lauder Javne iskolában, a pécsi vagy éppen a miskolci egyetemen. Elõadásai magával ragadták hallgatóit, emberséggel, humorral és a magyar zsidó múlt iránti mély, kérkedés nélküli tisztelettel voltak átitatva. Úgy beszélt régi korokról, mintha maga is megélte volna õket. …és ki tudja?

Könyvet írt a héber betûk misztikájáról és a bibliai egyik õsi nyelvének számító héber nyelvbõl, amelynek oktatásából és továbbadásából is kivette részét. Héber nyelvkönyvei és "100+1 jiddis szó" címû alapmûve nemcsak az egyetemes zsidó, hanem a magyar kultúra büszkeségei közé tartoznak.

1940-hez a polgári történelemben a halál és az elmúlás árnyéka kötõdik. Olyan tragédiák elindítója és sarokköve, amelyet sosem fog kiheverni a magyar zsidóság. Azonban mint a zsidó életben mindig, ezekben a nehéz idõkben is együtt létezett öröm és bánat. Megszületett egy óriási elme, aki késõbb a zsidó múlt és jövõ fenntartója, szelíd és gyengéd népszerûsítõje lett.

Érzékeny, finom kezeivel óvta, védte és szavakba öntötte közössége minden fájdalmát, szépségét. Megszenvedte közös múltunkat, de hihetetlen lelkierõrõl és megbocsátásról tanúbizonyságot téve, túl tudott lépni annak szörnyûségein. Könyveiben nemcsak a zsidóság tragédiáiról, hanem mindennapi életérõl, érdekességeirõl és a modern világ embere számára is emészthetõ tudásáról írt. Olyan aktuális és fontos témákkal is foglalkozott, mint a Biblia és a környezetvédelem kapcsolata. Zsidó és nem zsidó kollégái, püspökök, tanárok és miniszterek egyaránt szerették, becsülték.

Neve fogalom volt, egyszemélyes intézmény-„Rajtamás”.

Jó zsidó volt, aki szûkebb közösségében õrizte és fenntartotta, szeretett hazájával, Magyarországgal pedig megismertette zsidóságának szépségeit. Csendes, nagy embert búcsúztatunk, akinek léptei még sokáig visszhangozni fognak a magányos pesti utcákon.

„Hol van az Éden kertje?” – szólt szeretett Izraeljérõl szóló mûvének címe.

Fõrabbi Úr, most már személyesen is láthatod!

Isten áldjon, nagy Mesterünk!